A szerzô elôbeszéde

A Valódi, Kreatív Programozó(R) bensôdben rejtôzik: elméd valamely sötét kamrájában alussza születésed óta tartó mély álmát. A Mester Tan(R)-a a kulcs, mely a kamra ajtaját nyitja. Az Ajtó(R)-hoz vezetô Ösvény(R)-t azonban magadnak kell kitaposnod, ahogy a Bennünk Szunnyadó(R) felébresztésének feladata is rád vár. A Mester szavai hordozzák a Tan(R) szellemét, de végzetesen tévedsz, ha azt hiszed, hogy azokat meglovagolva az Ajtó(R)-hoz juthatsz. A szavak a külsô mulandóság terérôl érkeznek - keletkeznek és elmúlnak. A Megvilágosodás(R)-t a Mester elôadásaiban keresni annyi, mint csizmán keresztül vakarózni, vagy óvszerrel szeretkezni. Az Ösvény(R)-t végigjárni annyi, mint egyre élesebben látni a mulandó szavak mögötti Lényeg(R)-et. Mindig szemed elôtt tartva, az lassanként átjárja minden pórusodat, míg végül úgy érzed, te magad vagy a Lényeg(R). Ekkor az Ajtó(R) elôtt állsz, készen arra, hogy belépj rajta és felébresztve a Valódi, Kreatív Programozó(R)-t a világosság állapotába kerülj. Az itt következô példázatgyûjtemény a Mester néhány esetét beszéli el. Ezeket olvasva és átérezve a késôbbiekben könnyedén ellenállhatunk a környezetünkben tevékenykedô különféle egyének káros handabandázásának (Rizsa(R)), amely csak arra jó, hogy figyelmünket a Lényeg(R)-rôl elterelje. Annak bizonyságául, hogy a humor sem áll távol rendünk szellemétôl, bevezetésképpen álljon itt egy K.I. szerzetestôl származó vicc:

Sétál az úton a Mester.
Odaér az elsô fához, és a botjával megüti.
Sétál tovább.
Odaér a második fához, és a botjával megüti.
Sétál tovább.
Odaér a harmadik fához, és a botjával megüti.

1. rész Az Ösvény(R)

Egy szerzetes megkérdezte a Mestertôl:
- Lehetséges-e programot írni a levezetés és a visszavezetés alkalmazása nélkül?
A Mester így felelt:
- LÉNYEG!

Egy idegen megkérdezte a Mestert, hogy miért nem tanít objektumorientált programozást. A Mester horkantott egyet, és azt mondta:
- Micsoda együgyû fickó vagy te, ha még azt sem tudod, hogy a szezon ugyanaz, mint a fazon.

Megkérdezték a Mestert:
- Mi a Valódi, Kreatív Programozó?
- A Valódi, Kreatív Programozó nyitott üresség.
- Nem az elme egy részérôl van szó?
- A Valódi, Kreatív Programozó része az elmének.
- Hogy lehet üresség valami, ami része az elmének?
- A Valódi, Kreatív Programozó nem része az elmének.

Egy új szerzetes ment oda a Mesterhez.
- Mester, kérlek mondd el, hogyan láthatom meg a Lényeget?
A Mester ujjával rámutatott egy VAX-terminálra.
- Mi az ott?
- Egy VAX-terminál - felelte értetlenül a szerzetes.
- Mondd el nekem, hogyan láthatom meg a VAX-terminált?
A szerzetes immár tökéletes zavarban felelte:
- 'Ugy, hogy ránézel, Mester.
A Mester erre iszonyú haragra gerjedt, és a terminál-klaviatúrával ütlegelve elzavarta a szerzetest.

A Mester egyik elôadásán a következôket mondta:
- Elménkben számtalan ösvény létezik, közülük azonban csak egy visz az
Ajtóhoz. Az Ösvény elején haladva még bizonytalanok a lépteink; nem tudjuk, rajta vagyunk-e még, vagy esetleg egy tévúton járva messzire kerültünk tôle. Ez az Ösvény legnehezebb Elsô Szakasza, amelyen túljutva már biztosan érezzük a helyes irányt.
Erre egy szerzetes jelentkezett, és megkérdezte:
- Mester, eddig minden zárthelyimet jelesre írtam. Azt jelenti-e ez, hogy már túljutottam az Elsô Szakaszon?
- Ha majd megírtad az elsô közepes zárthelyidet, akkor ráléptél az Ösvény elejére - válaszolta a Mester.

Egy igen érdeklôdô és lelkes szerzetes egyszer megkérdezte a Mestert:
- Mit fogsz tanítani nekünk a következô félévben?
- Semmit - volt a válasz.

A Mesternek az volt a szokása, hogy ha az újonnan felvett szerzetesek közül valamelyik kérdéssel fordult hozzá, Ö csak szó nélkül rámutatott egy számítógépre. Egyszer egy idegen jött a kolostorba, és megkérdezett egy új szerzetest, hogy tulajdonképpen mit tanít nekik a Mesterük. Erre a szerzetes csak szó nélkül rámutatott egy számítógépre. Az eset híre eljutott a Mester fülébe is, aki azonnal magához hívatta a szerzetest, és személyre szóló géptermi zárthelyit íratott vele. Amikor a program elkészült, a Mesternek szinte minden sorához volt egy rosszalló megjegyzése, végül elégségesre értékelte a munkát. A szerzetes úgy érezte, hogy a Mester igazságtalanul bánt vele, és végsô elkeseredésében ezt szóvá is tette. Erre a Mester csak szó nélkül rámutatott egy számítógépre. A szerzetes abban a pillanatban elnyerte a megvilágosodást.

Egyik elôadásán a Mester észrevette, hogy az elsô sorban ülô szerzetesnô egyáltalán nem figyel az elôadásra, ehelyett egy Tiffany regényfüzetet olvasgat elmélyülten.
- Lám - mondta - van köztetek egy bölcs ember.

Egy új szerzetes érdeklôdött a Mesternél:
- A félév végi vizsga szóbeli lesz?
- Nem - mondta a Mester.
- Akkor hát írásbeli vizsgát kell tennünk?
- Nem.
Erre a szerzetes reménykedve kérdezte:
- Talán nem is kell vizsgáznunk?
- De igen.
- De Mester, végül is hogyan állapítja meg az osztályzatokat?
- Aki mindent tud, az kap elégtelent - felelte a Mester.

Egy alkalommal elôadás közben a Mester felfigyelt arra, hogy a hátsó sorban egy szerzetes jóízûen szundikál. Erre odalépett az egyik igen tehetséges gyakorlatvezetôjéhez, aki az elsô sorban ült.
- Mit csinálsz te itt? Nézd azt a szerzetest - mondta az alvóra mutatva - ô tudja, hogyan kell az elôadásomat hallgatni.
A gyakorlatvezetô rá sem nézve a Mesterre a padtársához fordult:
- Mit akar itt ez a vén fasz?
Erre a Mester felkacagott, és folytatta az elôadást.

Egy szerzetes ezzel fordult a gyakorlatvezetôjéhez:
- Már tudom hogyan specifikáljak egyszerûbb feladatokat. De mi a helyzet a gyakorlatban elôforduló feladatokkal?
- Errôl kérdezzük meg a Mestert - javasolta a gyakorlatvezetô.
A szobájába lépve meghajoltak az asztalnál ülô Mester elôtt, majd a szerzetes megkérte, hogy beszéljen neki a gyakorlatban elôforduló problémák specifikációjáról.
A Mester felállt, és odalépett a táblához.
- "" - mondta, és visszaült az asztalához.
- Megértetted a tanítást? - kérdezte a gyakorlatvezetô, amikor már újra kint voltak.
- Semmit sem értettem - felelte zavartan a szerzetes.
- Pedig a Mester minden lényegeset elmondott a témáról - mondta a gyakorlatvezetô, és azzal magára hagyta a tépelôdô szerzetest.

A Mestert egy ízben felkérték, hogy más hitû programozóknak tartson elôadást a Típusról. Amikor befejezte az elôadást, az egyik hallgató megkérdezte:
- Az Ön által elôadott típusfogalomnak van valami köze például a tt FORTRAN INTEGER típusához?
A Mester a homlokát ráncolva kérdezte:
- Hányan vannak önök között, akik tt FORTRAN-ban programoznak?
Erre majdnem minden résztvevô felemelte a kezét.
A Mester szó nélkül elhagyta az elôadótermet.

Egy új szerzetes megkérdezte a Mestert:
- Te használható nyelvnek tartod a Modula-2-ôt?
- Naparcú Wirth, Holdarcú Wirth - felelte a Mester.

A Mester a folyosón sétált, amikor az egyik tehetséges szerzetes megszólította:
- Mester, mi a programozás legfôbb alapelve?
A Mester legyintett, majd szó nélkül folytatta útját. A szerzetes azon nyomban megvilágosodott.

Egy szerzetes kérdezte:
- Mester, hogyan ébred fel a Bennünk Szunnyadó?
- Ha megöltél egy megbízott elôadót, végeztél egy adjunktussal és vérét ontottad Dijkstrának, akkor felébredt benned a Valódi, Kreatív Programozó - felelte a Mester.
A szerzetes tovább kérdezett:
- Mit jelent megölni egy megbízott elôadót?
- Mértékletesen járni gyakorlatra, és közben programozni tudni.
- Mit jelent végezni egy adjunktussal?
- Mértékletesen járni az elôadásaimra, és közben programozni tudni.
- Mit jelent a vérét ontani Dijkstrának?
- tt GOTO-t használni, és közben strukturált programot írni.

A Mester a következô vizsgakérdést adta egy szerzetesnek:
- Mi a jelentôsége a specifikáció tételének?
A szerzetes erre felpofozta a Mestert, és ráborította az asztalt. A Mester elégedett mosollyal feltápászkodott, és azonnal beírt egy jelest a szerzetes indexébe.

Egyik alkalommal, amikor a Mester meglátogatta a géptermet, az egyik számítógép elôtt ülô szerzetes megszólította: - Mester, nem mûködik a rendezôfa-típusom, pedig minden mûveletet gondosan specifikáltam és levezettem.
A Mester nem szólt semmit, csak egy hirtelen mozdulattal kikapcsolta a számítógépet.
A szerzetes ekkor a megvilágosodás élményében részesült.

Egy szerzetes ezt a kérdést kapta a vizsgán:
- Hogyan szól a ciklus levezetési szabályának megfordítása? Erre a szerzetes hirtelen felpattant, a Mestert belelökte a székbe, és a helyére állt.
- Hogyan szól a ciklus levezetési szabályának megfordítása? - kérdezett vissza diadalmasan.
- Hajolj közelebb, megmondom - válaszolt a Mester.
A szerzetes odahajolt, erre a Mester úgy tarkón vágta, hogy az megszédülve rárogyott a padra.
- Úgy látom, nem nagyon készültél fel ebbôl az anyagból - mondta bosszúsan a Mester, és beírt egy elégtelent.

Megkérdezték a Mestert:
- Lehet-e jó programozó olyan valaki, aki még nem világosult meg?
- A nem megvilágosult programozó olyan mint a WC-papír: mindig csak az egyik oldala használható.

A Mester és gyakorlatvezetôi a gépteremben tartózkodtak, amikor kezében "A felhasznált matematikai fogalmak" címû nyomtatvánnyal odalépett egy szerzetes, és megszólította a Mestert:
- Bocsáss meg Mester, de az Unió típuskonstrukció definíciója nem világos számomra. Kérlek, magyarázd el!
A Mester csak ült tovább mozdulatlanul.
A szerzetes ekkor leborult a Mester lábai elé.
- Köszönöm, hogy megnyitottad számomra az Ajtót - rebegte, majd felállva apró darabokra tépte a kezében tartott irományt, és szétszórta a teremben.
Amikor távozott, az egyik gyakorlatvezetô csodálkozva kérdezte:
- Miért épp az Unió?
- Úgy látom, a jövô héten gyakorlatvezetô-csere lesz - morogta maga elé a Mester.

Egy tudásszomjtól fûtött szerzetes ezzel fordult a Mesterhez:
- Mester, van-e olyan programozási módszertan, amelyet még nem tanított senki?
- Van - felelte a Mester.
A szerzetes kérdésére, hogy mi lenne az, a Mester így válaszolt:
- Nincsen program, nincsen programozó, nincsen semmi sem.

Egy láthatóan nyugtalan szerzetes lépett oda a Mesterhez:
- Bocsáss meg, Mester, hogy ilyesmivel zavarlak, de úgy érzem, hogy már napokkal ezelôtt átjutottam az Ajtón, a Bennünk Szunnyadót azonban sehol sem találom, hogy felébreszthessem.
A Mester erre leültette egy számítógép elé, és adott neki egy nem túl bonyolult programozási feladatot.
- Na de Mester - hebegte a szerzetes - azt kívánod tôlem, hogy mindenféle absztrakt modell nélkül azonnal a gépre írjam a programot?
A Mester egy hatalmasat ütött a szerzetes fejére, és rárivallt:
- Éjszakánként a házad elôtti járdán alszol azt hívén, hogy már a szobádban vagy?

Egy ízben, miután az egyik gyakorlatvezetô váratlanul elhagyta a rendet, két szerzetes is jelentkezett a megüresedett hely betöltésére. A Mester behívta az egyiket a gépterembe, és odavitte egy újonnan vásárolt, nagy teljesítményû számítógép mellé.
- Mily csodálatos, amikor az addig csak absztrakt formában létezô programjaink hirtelen megelevenednek egy ilyen masina szívében! - mondta lelkesen.
- Szívembôl szólsz, Mester! - -lelkendezett a szerzetes is.
Ekkor a Mester behívta a másik jelentkezôt is, és ugyanazt elmondta, mint az elôbb. Ez a szerzetes azonban ekkor szó nélkül felemelte a gépet, és a földhöz vágva darabokra törte. A Mester odalépett az elsô szerzeteshez.
- Nos, pár év múlva talán te is lehetsz gyakorlatvezetô - mondta.

Egy idegen megkérdezte a Mestert, hogy milyen nyelveken programozva pallérozta elméjét. A Mester megkérdezte az idegent, hogy milyen nyelveken programozva vált ilyen együgyüvé.

Megkérdezték a Mestert: - Milyen iskolát végeztél, mielôtt mesterré váltál?
- Matematika-fizika szakot - felelte a Mester.
- Akkor hát külön tanultál programozómestereknél?
- A programozásnak nincsenek mesterei.
- De... Végül is mikor fordultál a programozás felé? - hangzott a bizonytalan kérdés.
- Nem fordultam a programozás felé - volt a válasz.

Egy szerzetes megkérdezte:
- Mester, hogyan élted át a Megvilágosodást?
- Mielôtt megvilágosodtam, a programok programok voltak, a változók változók voltak, és az elágazások determinisztikusak voltak. Amikor kezdtem megvilágosodni, a programok relációk voltak, a változók projekciók voltak, és az elágazások nem voltak többé determinisztikusak. Hosszú csend következett, míg végül a szerzetes már nem bírta türtôztetni magát, és kinyögte:
- És Mester! A Megvilágosodás után mi volt a program, mi volt a változó, és mi jellemezte az elágazást?
- Nézd, milyen szép az a virág a kertben - mondta merengve a Mester.

Megkérdezték a Mestert, hogy mely matematikatudós mestereknél köszörülte elméjét ilyen élesre.
- Az elme jóval keményebb annál, hogysem mindenféle rossz minôségû köszörûvel alakítani lehetne - válaszolta a Mester.